Az én babavarrós történetem egy mondattal kezdődött, amit az akkor 3 éves bölcs kisfiam tett fel.

Amióta az eszemet tudom, imádom a lakberendezést, a kreativitást, élek-halok a textilek után, erős a harmónia utáni vágyam. Így mikor a gyermekeimet vártam, természetesen csodás babaszobát álmodtam meg a fiúknak, kiválasztottam az anyagokat, patchwork képeket álmodtam meg és anyukám ügyes kezei életre is keltették azokat, én magam ekkor még a varrógépet sem tudtam bekapcsolni.

Egy nap Bencém gyermeki ártatlansággal azt kérdezte: “Anya, te miért csak a Mama kezével varrsz?”

Ez az egyszerű mondat indított el az úton. Mondhatom azt is, hogy Bence pályára állított, Levente érkezése pedig megerősített abban, hogy hiába lapulnak a diplomáim a fiókban, én szabadon akarok élni, én akarom a gyerekeimet felnevelni, mellettük akarok lenni mindig, amíg igénylik, nem akarok reggeltől estig egy irodában ülni.

Varrni akarok, alkotni szabadon és békében, nyugodtan nevelni a gyermekeimet. És természetesen kellett mellém egy támogató férj is, aki ha azt találtam volna ki, hogy balerina leszek, akkor egy pár balettcipővel állított volna be. Így viszont egy hideg februári napon egy szuper varrógéppel tért haza, kértünk kölcsön még 20 ezer forintot, azon vásznakat vettem sok-sok színben és elkezdtem álmodni.

Így indult el a történetem 2009-ben, a gazdasági válság idején egy 3 éves és egy újszülött gyerkőccel. Ha gondoljátok, folytatom a mesélést.