Úton

Sokszor elgondolkozom azon, hogy az én kézműves karrierem mikor vette kezdetét, mert ezt közben, annak, aki csak ösztönösen-álmodozva, félig csukott szemmel bandukol az úton elég nehéz dátumba szednie. Az biztos, hogy az egész magamura vagyok, azt csinálok és akkor, amikor azt én akarom elvek születésmtől kódolva vannak bennem, de igazi értelmet akkor nyertek, amikor anyuka lettem. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy napi 8 órába munkába álljak, hogy életük fontos és kevésbbé fontos eseményeinél ne legyek ott a háttérben. Nekünk ez volt a biztonság, így volt jó, a karrierem, a kenyérkeresetemet igazítottam ahhoz a belső igényhez, hogy velük szeretném megélni a hétköznapok apró örömeit.

Minden szempontból csodák születtek.