Author name: admin

Az én történetem

Az én történetem

Ismét hatalmas mérföldkőhöz érkeztem, ilyenkor mindig kicsit vissza is tekintek a megtett útra. Azt már sokan tudjátok, hogyan kezdtem el varrni, kézművesként tevékenykedni, de arról még nem meséltem, hogy konkrétan a babák hogy születtek meg a szívemben.
Majdnem napra pontosan 8 éve kezdődött. Már lázasan készültem a pécsi adventi vásárra, ami minden évben november végén kezdődik, mikor kaptam egy mailt, hogy a vásárt átszervezték, új üzemeltető van, aki úgy döntött, hogy mivel nem vagyok helybeli nem vehetek részt többet a vásárukon. Teljesen összetörtem, svájci frank hitelünk volt, a férjem egész fizetése a hitelre ment, abból éltünk igen szerényen, amit én a kézműveskedéssel kerestem. Két pici gyermekünk volt, hatalmas hitelünk, a házasságunk a vége felé járt, minden szempontból mélypont volt.
Azon a hétvégén Magyarlukafán a Vendel napi búcsún pakoltam ki a portékáimat és arra gondoltam, hogy a hitemen kívül nem sok minden van, amibe kapaszkodhatok az viszont nem kevés. Kértem így a Jóistent, hogy adjon egy kis útmutatást, hogy merre induljak. Úgy döntöttem, hogy egy dologra fogok specializálódni (akkoriban rengeteg féle textil termékem volt) arra, amiből aznap a legtöbb terméket adom el. 3 baba talált aznap gazdára, magasan a legtöbb termék volt, amit aznap eladtam. 🙂
Hazaértem, a férjem összetett egy Facebook hirdetést, a pécsi vásárra szánt összeget befizettük hirdetésre és onnantól csak babákat varrtam. Soha többet nem mentem vásárba (kivéve idén 2x a Wampra), de a támogatásotokkal valóra váltottam az álmomat, illetve annál sokkal többet.
8 évvel később, most pénteken, Vendel napon elindul a webshopom! Hatalmas mérföldkő ez nekem, tartsatok velem most is, remélem nem fogtok csalódni!
Szuper nyitási kedvezmények lesznek.
Köszönök nektek minden támogatást, minden megosztást, hozzászólást, bíztatást és vásárlást!
KÖSZÖNÖM!

Úton

Úton

Sokszor elgondolkozom azon, hogy az én kézműves karrierem mikor vette kezdetét, mert ezt közben, annak, aki csak ösztönösen-álmodozva, félig csukott szemmel bandukol az úton elég nehéz dátumba szednie. Az biztos, hogy az egész magamura vagyok, azt csinálok és akkor, amikor azt én akarom elvek születésmtől kódolva vannak bennem, de igazi értelmet akkor nyertek, amikor anyuka lettem. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy napi 8 órába munkába álljak, hogy életük fontos és kevésbbé fontos eseményeinél ne legyek ott a háttérben. Nekünk ez volt a biztonság, így volt jó, a karrierem, a kenyérkeresetemet igazítottam ahhoz a belső igényhez, hogy velük szeretném megélni a hétköznapok apró örömeit.
Minden szempontból csodák születtek.

Babaház az otthonunk

Babaház az otthonunk

Amikor a fiaim még kicsik voltak sokat álmodoztak róla, főleg a kicsi, hogy milyen jó lenne már ha én inkább tűzoltó és markolóautókat, na meg darusautót készítenék és akkor az egész ház “normális” dolgokkal lenne tele. 🙂
Aztán mindig elgondolkoztak azon, hogy te jóég, lehet, hogy vannak olyan kislányok, akik meg arról álmodoznak, hogy milyen jó lenne, ha nálunk lakhatnának, mert az egész ház olyan, mint egy bababolt. 🙂

Mondjuk valahogy tartanom kell az egyensúlyt itthon ennyi férfi között. 🙂
Ti szívesen eljönnétek hozzánk?

Hiányzik anya?

Hiányzik anya?

Azt hiszem így visszatekintve eddig a legnagyobb próbatétel az volt a gyerekeimnek, mikor az óvoda védettsége és lazasága után (mi csak délelött 3 órára adtuk oviba a fiúkat) bekerültek az iskolába, bár lehet, hogy ez igazából engem viselt meg a legjobban. 🙂

De az biztos, hogy a gyerekeknek ez elég stresszes lehet.
Ha úgy érzed, hogy jó ötlet egy anya vagy apababát adni neki az útra a kis tarisznyájába az ovis ballagásra, ami aztán elkíséri az első időszakban az iskolába is, akkor írj privát és mielöbb rendeld meg.
Hamarosan kezdődnek az ovis ballagások. 🙂

Kezdetek – az én történetem!

Kezdetek – az én történetem!

Az én babavarrós történetem egy mondattal kezdődött, amit az akkor 3 éves bölcs kisfiam tett fel.

Amióta az eszemet tudom, imádom a lakberendezést, a kreativitást, élek-halok a textilek után, erős a harmónia utáni vágyam. Így mikor a gyermekeimet vártam, természetesen csodás babaszobát álmodtam meg a fiúknak, kiválasztottam az anyagokat, patchwork képeket álmodtam meg és anyukám ügyes kezei életre is keltették azokat, én magam ekkor még a varrógépet sem tudtam bekapcsolni.

Egy nap Bencém gyermeki ártatlansággal azt kérdezte: “Anya, te miért csak a Mama kezével varrsz?”

Ez az egyszerű mondat indított el az úton. Mondhatom azt is, hogy Bence pályára állított, Levente érkezése pedig megerősített abban, hogy hiába lapulnak a diplomáim a fiókban, én szabadon akarok élni, én akarom a gyerekeimet felnevelni, mellettük akarok lenni mindig, amíg igénylik, nem akarok reggeltől estig egy irodában ülni.

Varrni akarok, alkotni szabadon és békében, nyugodtan nevelni a gyermekeimet. És természetesen kellett mellém egy támogató férj is, aki ha azt találtam volna ki, hogy balerina leszek, akkor egy pár balettcipővel állított volna be. Így viszont egy hideg februári napon egy szuper varrógéppel tért haza, kértünk kölcsön még 20 ezer forintot, azon vásznakat vettem sok-sok színben és elkezdtem álmodni.

Így indult el a történetem 2009-ben, a gazdasági válság idején egy 3 éves és egy újszülött gyerkőccel. Ha gondoljátok, folytatom a mesélést.

Shopping Cart
Scroll to Top